Megosztás:

Péter külföldi története az Erasmus-szal kezdődött, amit Lappföldön töltött. A program után visszatért Magyarországra, itthon fejezte be tanulmányait, sőt, 10 hónapot dolgozott is egy magyar cégnél, de utána kapott egy lehetőséget Finnországban másoddiplomára, és a diplomaosztó után rögtön el is helyezkedett Helsinkiben. Amikor meginterjúvoltuk, egy helyi startupnál dolgozott iOS fejlesztőként, mellette pedig egyetemre járt – MSc tanulmányai éppen a végükhöz közeledtek. A korábbi teljes interjút itt olvashatod.

„A fent említett cikk megjelenése óta változtak a dolgok és úgy alakult az élet, hogy hazaköltöztem Magyarországra. Emiatt új tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtam, melyeket szívesen megosztanék Veletek, amennyiben úgy gondoljátok, hogy a blog értékes részét képezhetnék.” – írta nekünk Péter egy évvel később, mi pedig kaptunk az alkalmon.

Mennyi időt töltöttél kint összesen?

Az Erasmus-szal együtt körülbelül 5 évet töltöttem Lappföldön, illetve Helsinkiben.

A legutóbbi beszélgetésünk során azt mondtad: „Ha hazaköltözöm, az elsősorban valószínűleg családi okok miatt fog megtörténni.” Ez történt?

Az történt, hogy Finnországban megismertem egy lányt. Ez önmagában még nem lenne annyira abszurd, de ő is magyar. Azóta is viccesnek tartom, hogy mindkettőnknek el kellett utazni 2 000 kilométert, hogy megismerjük egymást. Én elkezdtem az MSc-t a Helsinki Egyetemen, ő pedig januártól májusig volt kint Erasmus-on. Az egyetemen ismerkedtünk meg, és amikor lejárt a féléve, hazaköltözött. Úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk először távkapcsolatban, és amikor én végzek – tehát fél évvel később -, akkor eldöntjük, hogy mi legyen. Nem volt egyszerű, de működött a távkapcsolat, úgyhogy februárban hazajöttem és összeköltöztünk itt, Pécsett.

Hogy fogadták ezt a munkahelyeden?

A munkahelyemen tudták, hogy mi a helyzet, és ismerték is a barátnőmet, mert néha bejött hozzám az irodába. Úgy jöttem haza, hogy távmunkában továbbra is ugyanannak a cégnek dolgozom, így nem volt nehéz a váltás. Arra gondoltam, hogy ha ez a lehetőség nem jön össze, akkor arra támaszkodom, hogy a nemzetközi és szakmai tapasztalatom elég egyedi itthon, nem sok ilyen hátterű munkavállaló van, ami nyilván plusz. Tudtam, hogy a szakma adottságai miatt mindenféleképpen találok munkát, de azért örültem, hogy maradhattam a cégnél, és hogy ilyen rugalmasak és támogatók voltak.

Mit tanultál kint – szakmailag és emberileg?

Ide jártam egyetemre is, szóval elég sok mindent. Emellett a munkahelyemnek is sokat köszönhetek, az iOS-t teljesen itt tanultam meg, beleláttam sok olyan projektbe, amire az egyetemen vagy a magyarországi munkahelyen nem volt lehetőség. Olyanokat tanultam, mint például a SaaS (Software as a Service) platform felépítése, architektúrája, megismertem a működését is. Emellett customer support-tal is foglalkoztam, ügyfeleket tanítottam, szóval elég változatos volt a munkám. Az egyetemen keresztül bepillantást nyertem a gépi tanulásba és az adatbányászatba egyaránt.

Nemzetközi csapatban dolgoztam, voltak a cégnél finnek, volt egy román srác, iraki, iráni kollégák, az ügyfelek pedig főleg angolok voltak, szóval nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom és a kommunikációs skilljeim is.

Hogyan látod a különbségeket a hazai és külföldi szoftverfejlesztői kultúrában?

A szakmai oldalt nem ismerem annyira, hiszen még mindig a külföldi munkahelyemnek dolgozom, de emberileg nagyon nagy különbségek vannak. Korábban már meséltem, hogy Finnországban sokkal önállóbb mindenki: míg itthon nagy hangsúly van a knowledge sharing-en, kint kevésbé jellemző az ilyen fajta csapatmunka. Ennek természetesen van pozitív és negatív oldala is. A finneknél egyedül próbálják meg megoldani a felmerülő problémákat: van egy személyes tered, amiben dolgozhatsz, és ha nem megy, akkor segítenek a többiek.

A másik nagy különbség, hogy a finnek sokkal távolságtartóbbak, és a munkahelyen nem annyira jellemző a személyes kontaktus. Nem akarnak a kollégák igazán megismerni, nem volt olyan, hogy munka után elmentünk volna sörözni vagy sportolni együtt. Magyarországon erre sokkal nagyobb volt a kezdeményezés. A magyar munkahelyemen például havonta-kéthavonta csináltunk valamit, mondjuk volt egy póker-est. Az itthoni környezetben jellemzőbb volt, hogy ismertem is a kollégákat, azon felül, hogy együtt dolgoztunk. Finnországban hiányzott ez a személyes kontaktus, és most, hogy távmunkában dolgozom, még jobban érzem, hogy kezd hiányozni a szociális élet. Talán viccesen hangzik, de most, távmunkában majdnem ugyanannyit beszélek a kollégákkal, mint korábban, amíg ott ültem köztük.

Ivanics PéterMennyire veszel részt az itthoni IT-életben?

Mivel nem vagyok pécsi, a régebbi barátaim és a családom nem itt élnek, ezért ahol tudok, próbálok szociális életet élni. Szerencsére vannak helyi meetupok, például a héten részt vettem egy mentorálásról szóló találkozón. Igyekszem minden szakmai rendezvényre elmenni. Helsinkiben az ilyen meetupok nagyon mennek, ott sokkal gazdagabb ennek a kultúrája, főleg télen. Nagyjából minden hétvégén van 1-3 ilyen rendezvény. Nem tudom, hogy Budapesten milyen a helyzet, de Pécsett egyelőre még nem olyan gyakoriak.

Felmerült benned, hogy magyar cégnél helyezkedsz el?

Igen, megfordult a fejemben, sőt, most is vacillálok rajta, mert bár van szociális életem, de valahogy a távmunka nekem nem az igazi. Monotonnak érzem, nincs senki, akivel tudnék közben beszélgetni, kávézni. Úgy érzem, hogy egy idő után kell a váltás.

Mit javasolnál annak, aki most szeretne hazatérni?

Hú, ez nehéz kérdés, aki hazajön, annak biztosan van valami oka – családi, vagy nem szereti a kinti környezetet… Nyilván aki egyszer élt itthon, tudja, mire kell számítani. Én azt tudnám mondani, hogy nem kell félni hátrahagyni a külföldi közeget, nekem például személy szerint nagyon jó, hogy itt a családom. A szociális életem sokkal jobb, mint kint volt, bár ez biztos a finn kultúra miatt is van. A finneknél sokkal nehezebbnek tűnt igazi barátokat találni, ha kikerül az ember az egyetemi körből.

Látsz olyan változásokat a magyar IT piacon, amik miatt megéri hazajönni – vagy eleve itt maradni?

Látom, hogy felfelé tart a piac, az IT oktatás nagyon jó itthon. Az egyetemen sok emberrel találkoztam, akik hasonló pályán mozogtak, és azt kell mondanom, hogy a magyar diákok tudása – nem csak az enyém – sokkal erősebb volt, mert jelentősen stabilabb alapokra épült. Az informatika bárhova könnyedén eljuttatható, és hatalmas igény van jól képzett informatikusokra: itthon is simán lehetséges, hogy egy magyar cég amerikai vállalatoknak dolgozik.

Ennél jobb végszót mi sem írhattunk volna: a mi célunk is éppen az, hogy megmutassuk, mennyi kiváló lehetőség van arra, hogy IT-szakemberként itthonról is érdekes, izgalmas, és nem mellesleg jól fizető projektekben vegyünk részt, miközben családunkat, barátainkat sem kell hátrahagyni. Ha te is szeretnél Magyarországról külföldre dolgozni, olvasd el Dolgozz izgalmas, nemzetközi projekteken – itthonról cikkünket!

Amennyiben szeretnél hasonló tartalmakat olvasni, kövess minket a Facebook és Instagram oldalunkon is!


Megosztás: