Megosztás:

Te mit tennél, ha egy napot a HR szakemberek között kellene töltened? Örülnél, hogy végre helyreteheted őket? Vagy lehetőséget adnál nekik, hogy bizonyítsanak? Esetleg megpróbálnád az ő szemszögükből látni a helyzetet?

Egy, az informatikusok számára felkavaró rémálom története következik egy HR-es napjáról.

Hétfő reggel 6 óra, hős IT-sunk álmosan mászik ki az ágyból, hiszen ez a nap más, mint a többi. A napi stand-up legalább délelőtt 10-kor kezdődik, de ők reggel fél 9-kor már az ügyvezetőnél ülnek egy szervezetfejlesztési workshop-nak nevezett viccelődésen. Jó ha az ember HR -es, rögtön finom kávéval indítja a napot.

Úgy tűnik, az ügyvezető nem túl boldog, az alaphangulatot megadva, hatásosan az asztalra vágja a munkatárs-elégedettség felmérés eredményét. Főszereplőnk nem töltötte ki, hiszen úgyis teljesen felesleges. A cég első számú embere ki is adja a heti feladatot: péntek délutánra akciótervet vár a vezetői réteggel szembeni elégedetlenség felszámolására, és a cégen belüli váltási lehetőségek fejlesztésére.

Mi sem könnyebb ennél, az ügyfelek sokkal szorosabb határidőket szoktak szabni. Egyébként is, neki számos ötlete van, csak valakinek meg kellene őt kérdeznie.

Visszatérve egy türelmetlen csoportvezető várja a HR-eseket. Nincs elegendő kollégája a határidős projektre, az ügyfél tajtékzik, azonnal kell neki valaki. Az elmúlt egy hetet nézve ez a 13.új pozíció a cégnél, és nagyjából a 35.szakmai profil, amely alapján új munkatársat kellene keresni. Neki még a héten ember kell, mindegy, hogy honnan, mindegy, hogy mennyibe kerül. Akkor ezt az igényt előre kell venni, ilyen egyszerű.

HR-es bőrbe bújva

Egyébként is, IT-sunk biztos forrásból tudja, hogy az egyik megbízás csúszik, így vannak szabad emberek, akiket legalább időszakosan át lehetne ültetni. Persze mondani könnyű…Közben 20 másik csoportvezető csapkodja hasonló vehemenciával az asztalt, nekik is legalább ugyanennyire sürgős az új kolléga. Az már csak részletkérdés, hogy az ügyvezető szerint teljesen más projektek a stratégiailag igazán fontosak.

Hősünk ma a hiányzó HR -es gyakornok kolléganő asztalánál foglal helyet. Így a mai napon ő lesz az, aki útba igazítja a többi munkatársat. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen úgysem jön egész nap senki sem, teljesen értelmetlen az irodában ülőktől bármit is kérdezni.

Dél környékén, amikor még arra sem volt ideje, hogy megejtse a szokásos délelőtti pihenőt a dohányzó kollégákkal egy iroda körüli séta keretében, és amikor a kávéja már rég kihűlt, kezdi sejteni, hogy talán nem egészen úgy van, ahogy gondolta. Úgy tűnik, mintha az egész cég a mai napot szemelte volna ki mindenféle ügyintézésre. Ráadásul folyton csengenek az asztali telefonok, szétmegy a feje. Kár, hogy nem rakhatja fejére a füldugót, és vonulhat el egy babzsákfotelbe…

Alighogy 20 perc jut az ebédre, már rohanhat is a cég vezetőivel egy toborzási megbeszélésre. Végre, eljött az ő ideje, végre elmondhatja, mit gondol, múlt hónapban is csak a saját csapatában 5 olyan jelölt volt, aki nem fogadta el az ajánlatukat. Mindenki előtt el fogja mondani, hogy a HR csapnivaló munkát végez, lassú és semmihez nem ért.

A probléma már csak az, hogy ezeket a megbeszéléseket angolul tartják a külföldi kollégák miatt. Amíg dokumentációt kell olvasni, és rövid e-maileket írni, nincs gond, de 15 ember előtt beszélni, már más kérdés. Így ez most elmarad.

HR-es bőrbe bújva

De legalább tanúja lehetett, hogy éppen olyan inkompetens a vezetőség, mint gondolta. Képesek összeveszni azon, kinek a pozíciója fontosabb. Bezzeg ők mindig tudják, hogyan priorizálják az ügyféligényeket.

Már vége lehetne a napnak, de a legjobb rész csak most következik: irány a pénzügyi igazgató, aki számon kéri a HR-t, hogy lehetnek ilyen magasak a toborzási költségek, rég túllépték az időarányos keretet. Máskor ilyenkor szokták megejteni a napi csocsóversenyt a kollégákkal, az kicsit kellemesebb, mint ez a fejmosás.

A telefonok az irodában pedig még mindig szinte véget nem érően csörögnek, lassan migrént kap.

A nap zárásaként még beesik az egyik csapatvezető, akinek aznap mondott fel a harmadik kollégája két hónapon belül, nem túl barátságos hangnemben ecseteli, mennyire elégedetlen a HR támogatással amit kap.

Főhősünknek már nagyon elege van, ez cseppet sem vicces. Szeretne ismét a saját székében, a saját asztalánál ülni, ahol nyugodtan dolgozhat, és ahol nem kel egész nap azt hallgatnia, hogy mennyire csapnivaló munkát végez.

A rémálomból a telefon ébresztője kelti fel. Pedig olyan valóságosnak tűnt, hogy a HR-esek közé került, a végén már majdnem megsajnálta őket. Persze ez a valóságban soha nem történhet meg.

Hatalmas megkönnyebbüléssel indul el aznap dolgozni.

A II. Országos IT Megmérettetésen megmutathatod, hogy nem véletlenül választottad az informatikus szakmát! Várjuk azoknak az IT szakembereknek a jelentkezését, akik hősként helyt állnak a mindennapos feladatok megoldásában. Itt a helyed akkor is, ha még nem érzed magad hősnek, de minden álmod, hogy azzá válhass!

Jelentkezem!


Megosztás: